2015. november 26., csütörtök

Michael Grant: Köddé váltak


Egy szempillantás alatt mindenki eltűnt.
Kivéve a fiatalokat: a kamaszokat. Csak a középiskolások maradtak, rendőrök nélkül, orvosok, szülők nélkül. Éppilyen hirtelen megszűntek a telefonvonalak, az internet, a tévéműsorok. Nem lehet kideríteni, mi történt. Nincs, aki segítene.
Felüti a fejét az éhezés. Terjed az erőszak. Egy sötét alak ólálkodik a fiatalok körül. Az állatok átalakulnak. Maguk a kamaszok is új képességekre tesznek szert – sosem látott, veszélyes, halálos erőkre – amik napról napra növekednek.
Veszélyekkel teli, új világ születik. Csoportok alakulnak, nő az összecsapás esélye. A külvárosi fiúk összefognak a gazdag kölykök ellen. Az erősek a védtelenek ellen. És fogy az idő: a születésnapodon te is el fogsz tűnni, mint mindenki más.


Az alapsztori izgalmas, és egyedinek mondható. Képzeld el, hogy a suliban ülsz, és egyszer csak a mondat közepén a tanárod szó szerint eltűnik, köddé válik. Nemsokára kiderül, hogy minden 15 évnél idősebb ember így járt. Ijesztően hangzik, mi?
És ha ez nem lenne elég, egy hatalmas fal terem Perdido Part köré, így a gyerekek nem tudnak kijutni onnan, és segítségre sem számíthatnak.

Ahhoz képest, hogy 15 év alatti gyerekekről szól, meglepően kegyetlen és brutális. Nagyszerűen bemutatja, hogy egyes kissrácokból mit hozna ki, ha eltűnnének a felnőttek a világból.
Szóval ez tetszett, arról nem is beszélve, hogy már az első mondattól annyi kérdés kavargott a fejemben, folyamatosan ébren tartott a kíváncsiság, csak úgy faltam a sorokat.


Így aztán nem kis csalódás volt, mikor rájöttem, hogy a legtöbb kérdésemre nem fogok választ kapni, legalábbis nem ebben a kötetben. Mert igen, ez valójában egy hat részes sorozat első kötete, csakhogy én ennek nem néztem utána az elején, úgyhogy nem tudtam. Ráadásul csak ezt az egy részt fordították le magyarra, utána valamiért abbahagyták a kiadását.

Egy kicsit más szemmel nézek rá, mióta megtudtam, hogy ez tulajdonképpen egy sorozat lesz. Egész végig egy kicsit lassúnak találtam, nem nagyon akartak haladni a dolgok. Alig vártam, hogy megtudjam, miért történik mindez a szereplőkkel, miért lett hirtelen különleges képessége néhány gyereknek, miért kezdtek el mutálódni az állatok, hová tűntek a felnőttek, honnan kerültek oda azok a nagy falak, mi van a túloldalon, stb, stb, de persze semmivel sem lettem okosabb a végére. Nem. Ebben a könyvben csak arra kapunk választ, hogy főhősünk, Sam vajon túléli-e a 15. születésnapját, vagy köddé válik ő is, mint a többiek?

És el is jutottunk Samhez. Sam Temple testesíti meg a tipikus jófiút. Ő nem vágyik arra, hogy hős legyen, de persze mindenki hősként tekint rá. Mindig helyesen cselekedik, megment mindenkit a rosszfiúktól, szóval igen, a szokásos. Vele van többek között Astrid, a női főszereplőnk, aki Sam szerelme, és egy igazi kis okostojás, valamint Astrid öccse, a kis Pete (ez nagyon fontos: mindig úgy említik, hogy a kis Pete.. egy idő után elég idegesítő), aki mellesleg autista. A mellékszereplők közül még Quinn, Edilio és Lana az, aki említésre méltó.

A rosszfiúk "vezére" Caine, akinek (csakúgy, mint Samnek) különleges képessége van, és erősebbnek bizonyul a többieknél, ezért jogosnak és természetesnek tartja, hogy minden hatalom az övé legyen, és ő legyen a többiek vezetője. Gyűlöli Samet, és ennek több oka is van. Mellette áll jó pár diák a Coates Akadémiáról, ahonnan ő is jött, például Diana vagy Drake. Az utóbbit garantáltan mindenki utálni fogja: Drake egy kis pszichopata srác, akinek élvezetet okoz, ha másokat kínozhat.

A versengés, rivalizálás mellett még egyéb problémáik is akadnak a felnőttek nélkül, elzárva a külvilágtól. Egy idő után nem marad több élelmük, és persze mivel gyerekekről van szó, nem igazán foglalkoztak az egészséges táplálkozással, szinte mindig csak gyorskaját esznek, csokit, vagy cukorkát.
Arra viszont szerencsére hamar rájönnek, hogy a kisebb gyerekekről, csecsemőkről gondoskodniuk kell, bár ezt a feladatot is mindössze ketten próbálták megoldani, Mary és a kisöccse. Ketten pedig hamar kevésnek bizonyultak hozzá.
Szóval néhányan azért használták az eszüket, de a legtöbben csak sírtak a szüleik után, és kétségbe voltak esve.

Valamiért Lana lett a kedvencem mind közül. Ha valaki, hát ő tényleg elég rossz helyzetben volt, nem úgy mint a többiek, akik legalább ott voltak egymásnak, amikor a szüleik eltűntek. Lanának viszont nemcsak túl kellett élnie egy súlyos balesetet, de egyedül maradt a sivatag közepén a kutyájával, és a többi mutáns vadállattal. Én lehet hogy bekattantam volna a helyében.


Maga a sztori izgalmas, bár egy kicsit lassan indulnak be az események. Tele van rejtélyekkel, a baj csak annyi, hogy a legtöbb kérdésre nem kapunk választ, de aki jól tud angolul, az bátran belevághat a folytatásokba, mert ezen kívül még 5 könyv van.
A legnagyobb bajom a szereplőkkel volt. Túl felületesen lettek bemutatva, nem igazán tudtam megkedvelni őket, még azokat sem, akik a jó oldalon álltak.
A fordítás sem lett a legjobb, gyakran figyeltem fel hibákra, legtöbbször szóismétlésekre, máskor meg a neveket keverték össze, és ez elég idegesítő tud lenni. Ja és igen, "a kis Pete" is irritáló volt egy idő után.

Történet: 4/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 4/5
Kedvenc szereplő: Lana

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése