2016. március 21., hétfő

Abbi Glines: Ha az enyém lennél

„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?”
Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…


Oké, legszívesebben kihagynám az értékelést, és inkább gyorsan elfelejteném, hogy a kezembe vettem ezt a könyvet. Előre is elnézést kérek attól, akinek tetszett (mert igen, van ilyen, ugyanis legnagyobb meglepetésemre a molyon az értékelések átlaga 78%, szóval biztos velem van a baj).

Ez volt az első könyvem az írónőtől, úgyhogy nem tudtam, mire számítsak. Az elején még úgy-ahogy szórakoztatott is, de aztán egy idő után már kezdett kirajzolódni, hogy milyen irányba fog haladni a sztori.

Főszereplőnk Ashton, a helyi lelkipásztor lánya. Kívülről nézve ő a tipikus jókislány, glóriával a feje fölött, csakhogy valójában minden vágya, hogy végre lazíthasson egy kicsit, és ne kelljen megfelelnie az apjának, a tökéletes barátjának, és az egész városnak (a városnak, hát persze.. ez csak szerintem túlzás?). Ashton három éve együtt van Sawyerrel, aki az iskolai futballcsapat sztárja, és persze mindenki odavan érte. Csakhogy főhősnőnk titokban Sawyer unokatestvérére, Beau-ra csorgatja a nyálát, akinek eléggé rossz híre van a városban.
Ők hárman gyerekkorukban elválaszthatatlan barátok voltak, de amióta Ashton és Sawyer összejöttek, a lánynak megromlott a viszonya Beau-val.


A történet elején Sawyer éppen a hegyekben kirándul a családjával, ezalatt Ashton és Beau egyre közelebb kerülnek egymáshoz. És ahogy az várható, nemsokára elcsattan egy csók, de itt nem áll meg a dolog... annak ellenére, hogy mindketten kapcsolatban vannak, lefekszenek egymással.

"A kérdés csak az (...) hajlandó vagy-e szembeszállni érte a szüleid akaratával és az egész várossal?"

Az egész sztori arról szól, hogy ezek ketten suttyomban kavarnak, közben Ashton úgy állítja be a dolgokat, mintha ő lenne a szegény, szerencsétlen áldozat, pedig rohadtul nem. Nem tudom felfogni, miért nem lehetett egyszerűen szakítani Sawyerrel, vagy ha meg kezdettől fogva Beau-t szereti, akkor miért a másik srácot választotta? Csak azért, mert apuci-anyuci ezt várja tőle? Ugyan már.
És Beau! Oké, az ő kapcsolata nem volt túl komolynak mondható Nicole-lal, de ettől még nem lett sokkal szimpatikusabb, főleg miután rányomult az unokatesója (és egyben legjobb barátja) nőjére. Egyébként meg úgy tűnt, másra sem képes, csak Ashton melleit isteníteni (ezektől a belső monológoktól szabályosan hányingerem lett), meg féltékenykedni Sawyerre.

Nem, nem volt romantikus, inkább irtó kínos, ahogy enyelegnek egymással a fűben, vagy a teherautóban, mialatt Sawyer távol van. Az meg már tényleg nevetséges volt, hogy mekkora balhét csináltak abból, hogy egy srác rányomult szegény kicsi Ashtonra. Volt ott minden: sírás, verekedés, hiszti, stb, pedig szegény srác semmit nem csinált igazából.


Aztán persze Sawyer hazajött, és azt vártam volna, hogy Ashton legalább bevallja neki, hogy megcsalta. De nemhogy egy árva szót sem szól a dologról, még le is koptatja Beau-t, és inkább mégis Sawyert választja. Mert jaj, nem akarja, hogy miatta vesszenek össze a srácok, hát kisanyám, erre igazán gondolhattál volna előbb is, de mindegy.

Végül Sawyer rajtakapja őket egy meghitt pillanatukban, és onnantól kezdve mindenki, az egész város utálni kezdi Ashtont, amiért megcsalta a barátját. Iskolai bántalmazások áldozata lesz, telefirkálják a szekrényét, kilökik a könyveket a kezéből, a "tökéletes" Sawyer pedig nem tesz semmit, hogy megállítsa őket. Sehogy sem tudtam felfogni, miért érdekli ennyire az egész sulit ez a dolog, nem igazán tűnt életszerűnek a helyzet. Meg aztán ott vannak a "nagy barátok" akik Ashton mellé állnak, aztán a végén kiderül, hogy igazából jobb dolguk nem volt, mint távolról fotózgatni ahogy bántalmazzák őt, aztán elküldeni a képeket Beau-nak, rá hagyva a piszkos munkát, hogy tegyen rendet a suliban.

A cselekmény önmagában egy nagy nulla, erőltetett és tele van klisékkel. A könyv végén a naaagy, "váratlan" fordulat, avagy a hatalmas családi titok igazából semmit nem tesz hozzá a sztorihoz, csak még cikisebb lesz tőle az egész helyzet.

"Akit szeret az ember, annak nem tönkreveri, hanem jobbá teszi az életét."

Ashton és Beau után azt reméltem, hogy Sawyer szimpatikusabb lesz, és akkor legalább lesz egy szereplő, akivel együtt tudok érezni, de vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Teljesen meg lehet érteni, hogy megutálta Ashtont és Beaut, de az iskolai zaklatásos résznél már nem tudtam, mit gondoljak róla. Végül is tényleg nem az ő dolga, hogy leállítsa a többieket, másfelől viszont ha annyira szerette Ashtont, akkor nem nézhette volna tétlenül, hogy ezt művelik vele. Azért a végén elég furán jött le, hogy még ő kért bocsánatot, de ezen már inkább nem is húztam fel magam.
Talán Lana volt az egyetlen, aki normális volt, de nem tudom, hogy ezek után el akarnám-e olvasni a második részt, ami ugye róla és Sawyerről szól...

A fogalmazás csak rátesz még egy lapáttal. Néha csak a homlokomat ráncoltam, máskor meg már nevetnem kellett az olyan értelmetlen kifejezéseket olvasva, mint pl a "meghalok éhen" vagy a "betettem az ajtót magam mögött".

Ezzel most nem azt mondom, hogy ez a könyv egy értékelhetetlen sz*r, mert nyilván nem véletlenül tetszik másoknak, de engem nagyon felhúzott. Így utólag belegondolva simán el tudom képzelni az egészet egy Mónika Show részben: "Hogy volt merszed? Mi testvérek vagyunk... oszt meg merted ezt csinálni?!" :D

Történet: 1/5
Főszereplő: 1/5
Borító: 2/5
Kedvenc szereplő: -

2 megjegyzés:

  1. Tudom, hogy csúnya dolog ilyet mondani, de jót nevettem az értékeléseden. Nagyon jól megforgalmaztad, hogy mi az ami rossz ebben a könyvben. Én most tartok a 20. oldalnál, de már egy hónapja szenvedek vele. Egyszerűen csak félelmet érzek, amikor rátekintek a könyvre :'D Pedig jó lenne befejezni, mert év elején eléggé sok listámra felkerült. Sajnos akkor még nem sejtettem, hogy ilyen rossz lesz :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj borzalmas, álmomba se jöjjön elő többé ez a könyv! :D Pedig ahhoz képest tök sok pozitív értékelést kapott molyon, így néztem hogy akkor én most valami mást olvastam, vagy mi? :D Kitartás, kíváncsi leszek a véleményedre, ha kiolvastad.! :D

      Törlés