Niall Leonard: Zúzógép

A nap, amikor Finn Maguire felfedezi az apja holttestét, addigi sivár élete a feje tetejére áll. A gyilkosság első számú gyanúsítottjaként Finnnek versenyt kell futnia az idővel, hogy tisztázza magát és kiderítse, ki gyűlölte az apját annyira, hogy megölje. Miközben felforgatja a brutális és mocskos londoni alvilágot a keresett válaszokért, Finnek egyre több sötét családi titokkal és veszéllyel kell szembenéznie. Meg kell tanulnia, hogy azoktól az emberektől számíthat a legnagyobb pofonokra, akikben leginkább megbízott…

Soha nem hallottam még Niall Leonardról, és eléggé meglepődtem, mikor rájöttem, hogy E. L. James (A szürke ötven árnyalata) férjéről van szó. A fülszövegből ítélve a történet izgalmasnak ígérkezett, úgyhogy el is hoztam a könyvtárból, amikor először szembejött velem.

A regény főszereplője Finn Maguire, egy kamasz srác, aki nevelőapjával lakik Londonban. Az öreg régebben színészként dolgozott, most forgatókönyveket ír. Édesanyja évekkel ezelőtt otthagyta őket, jelenleg Amerikában él. Egyik nap Finn hazaérve holtan találja az apját, és miután a rendőrök őt gyanúsítják a gyilkossággal, úgy dönt, saját kezébe veszi az ügyet, és nyomozni kezd.

Nem túl eredeti, de egész jó alapanyagnak tűnik. Ráadásul Finn kedvelhető karakter, annak ellenére, hogy igencsak problémás kamaszkora volt: kirúgták az iskolából, miután kokainnal kereskedett, megjárta a fiatalkorúak intézetét. Emellett diszlexiával küzd, nem nagyon megy neki az olvasás, így elég nehéz rendes állást találnia. Egy gyorsétteremben kell dolgoznia, amit teljes szívéből gyűlöl, de tudja, hogy máshová úgysem vennék fel.
Elég érdekes volt, amikor meglátta a halott apját, és konkrétan semmi érzelmet nem volt képes kicsikarni magából. Sehol egy könnycsepp, ijedtség, dühroham, pánik, vagy mit tudom én. De még arra sem gondolt, hogy kicseréltesse a zárat, miután rájött, hogy a gyilkosnak valószínűleg van kulcsa a lakásukhoz, pedig nekem tutira ez lenne az első dolgom, meg szerintem úgy minden épeszű embernek.

Nagyon-nagyon nehezen indult be a sztori, nem igazán haladunk előre, jó ideig csak gürizünk a Max Snaxben meg kérdezősködünk a helyi kocsmában, majd végre jön egy kis izgalom, amikor Finn "betör" az egyik híres gengszter házába. Már-már csodálatos, hogy végül így megúszta a dolgot (...), majd ezután újra a meló teszi ki a mindennapjait, ezúttal már az egyik menő étteremben, mosogatófiúként.
Még szerencse, hogy Finn stílusa szórakoztató, különben biztos meguntam volna a semmittevést, és dobtam volna a könyvet.

Szintén dicséretes, hogy Finn nem csúszott le az apja halála után, hanem próbálja valahogy fenntartani magát. Senki nem tudja eltántorítani az apja gyilkosa utáni nyomozásban, pedig összeakad néhány ijesztő fickóval.
A nyomozós rész lehetett volna egy kicsit izgalmasabb, így sajnos nem jött el a végén az a bizonyos "hűha" pillanat. Nem volt rossz, de felejthető. Az utolsó oldalakon azért eléggé felpörgött a sztori, bár furcsálltam, hogy Finn kis kölyök létére simán képes elintézni a nagy gengsztereket. Azt azért meg kell hagyni, hogy a bunyós jelenetek nagyon jók voltak, részletesen le voltak írva, mintha egy filmet néznék.

Zoe nekem nagyon nem volt szimpatikus, nem tudom, hogy a mellein kívül mit ehetett rajta a főszereplő, de szerencsére nem volt túl sok jelenete a könyvben.

Egy ilyen befejezés után elég furcsa, hogy ez tulajdonképpen egy sorozat első kötete. Igazából kb minden le van zárva, úgyhogy simán elmegy külön sztorinak is, nem tudom mit hozhat még ki ebből az író.

Összességében, nem éreztem kiemelkedőnek ezt a könyvet, a borító, a főszereplő, a stílus és az alapsztori tetszett, de ez minden. Jobbat is ki lehetett volna hozni belőle szerintem.


Történet: 3/5
Főszereplő: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Finn